Már ismerhettek egy páran, hisz párhuzamosan ezzel, fut egy másik blogom is. A két történet egymástól független és nem befolyásolják az egyes fejezetek elkészülési idejét.
Ebben a blogban egy nem egészen más világot tüntetek fel, de mégis eltérő történetet láthattok. Röviden tömören az egész az Alkonyat c. regény alapján készült. Majd mindenki láthatja honnan, hogyan írom, mert elég egyértelmű lesz már az 1. Fejezetből. A szerzői jog természetesen Meyer -t illeti, de az ötlet fantázia a továbbiakban az én érdemem. Hogy kicsit kedvet kapjatok, több szemszögből fog íródni a történet, de a cselekmény érthető és egybefüggő lesz.
Remélem ez is tetszeni fog, ahogy az Angyali hívószó.
Jó olvasást kívánok a továbbiakban és itt volna egy rövidke bevezető az 1. Fejezetből.
1.Kísértet
Edward szemszöge
Hideg volt, esett az
eső. Tipikus forks-i nap volt a mai. Úgy álltam fel a kanapémról, ahogy minden
reggel. Elmerengtem a múltamon- ami, mint valami élő mozifilm – rendszeresen
lejátszódott bennem. Harag, bűntudat, szerelem, féltés, vágyakozás,
önmarcangolás, és végül a mindent megsemmisítő fájdalom, ami villámcsapásként
cikázik az ereimben, ha már a vér nem töltheti fel azokat. Az arc felderengett
előttem, szemeiből a könny patakban folyt végig kipirult arcán. Vajon tudta mit
gondolok abban a pillanatban? Hát persze, hogy nem. Hisz én magam se tudtam mi
az igaz és mit hazudok. Hazugságban élem a mindennapjaimat, az a nap, csak egy
volt a sok közül, nekem mégis a világ végét jelentette.
Mély levegőt vettem és
az asztalomon pihenő táskámért indultam. Ám mielőtt ujjaim elérhették volna,
valami oda nem illő dolgon akadt meg a szemem. Egy sötétkék, női hosszú ujjú
volt a székem háttámlájára terítve. Két kezem közé fogtam a puha anyagot és
arcom elé emeltem. Az illata már nem volt a régi. Hogy is lehetne az? Már
évtizedek óta hevert itt, ahol senki nem háborgatta, mégis átvette a
környezetében élő vámpírok illatát. Mégis bele tudtam képzelni azt a kellemes,
számomra kínzó aromát. Hogy is felejthetném el? De a torkom nem borult lángokba
tőle, bármennyire is akartam. Ez volt a büntetésem mindazért, amit tettem. És
meg is érdemlem.
....