2012. február 20.

Hírdetés

Sziasztok!

Szeretnélek megkérni titeket, hogy segítsetek nekem egy kicsit. BÉTÁT keresek a blogomhoz (blogjaimhoz).Ha bárki közületek vállalna ilyesmit, vagy esetleg ismer valakit, aki szívesen foglalkozna velem, annak a következő címen várom a válaszát:
iliana@citromail.hu
vagy az
angyalihivoszo@gmail.com
Többen is üzenhettek, a továbbiakat privát módon megbeszéljük.

*
Addig is itt egy kis ízelítő a következő fejezetből.
Jó olvasást és várom a jelentkezéseteket!
Üdv
Rosmine

6. Bezárva
Edward szemszöge:
         ...   „…Edward pedig ahelyett, hogy küzdött volna értem, elmenekült, elhagyott és még máig sem hallottam róla...”
            A fejemben visszhangot vertek Bella, apámnak szóló szavai. Majd a nekem irányzottak. Semmi nem fájt még úgy, mint az igazság.
        „…Nem tehettem mást, alkut kellett kötnöm, hogy a gyerekeim éljenek. Habár tudom, senkinek nem lesz könnyű, mégis tudtam mi a helyes ebben a helyzetben. Tudom, nem így kéne felfognom, de most végre megmutathatom milyen az élet, ha tudod, olyasmit vesztettél el, ami a tiéd lehetett volna, ha itt maradsz. Nem kellettek nekem gyerekek tőled, csak mellettem maradtál volna. Boldog lennék veled is, de Jake olyat adott, amit te eddig soha. Nem tudom, megadhattad volna-e azt a szeretetet, amit tőle kaptam és már nem is fogom tudni. De ez így a legjobb…”
- Neked lehet, hogy most jobb, de nekem és a lányodnak nem. Ha most itt lennél velem, megmutatnám, mennyire szeretlek téged – mormoltam a mellettem elsuhanó tájba. De nincs itt. Ha visszaforgathatnám az időt, máshogy cselekednék. Ha hatalmamban állna, megtenném, amire vágyott és átváltoztatnám, csak hogy tudjam mi lett volna, HA…
            Ismerős illatot éreztem a levegőben. Isabella. Lefékeztem egy fa mellett és körbeszimatoltam. Mindenhol ott volt. Ott keringett körülöttem és lassan megfojtott. Igyekeztem nem lélegezni, de az eszem azt mondta: Nem! Érezd, mit vesztettél! Mit dobtál el magadtól!!!
- I-isabella? – még ilyen szánalmas alakot, mint én. – Isabella?! – végre sikerült anélkül kiejtenem a nevet, hogy elcsuklott volna a hangom.
...

Nincsenek megjegyzések: